1113. Az Egyház egész liturgikus élete az eucharisztikus áldozat és a szentségek körül forog.24 Az Egyházban hét szentség van: a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság25. Ebben a cikkelyben arról lesz szó, ami a hét szentségben hittani szempontból közös. Ami ünneplésük szempontjából közös bennük, azt e rész második fejezetében tárgyaljuk, ami pedig a szentségeknek sajátja, azt a második szakaszban mondjuk el.
I. Krisztus szentségei
1114. „A Szentírás tanításához, az apostoli hagyományokhoz (…) és az Atyák egyöntetű tanításához kapcsolódva”26 valljuk, hogy „az új szövetség valamennyi szentségét a mi Urunk Jézus Krisztus alapította”.27
1115. Már Jézus rejtett életének és nyilvános működésének szavai és tettei is üdvösségszerzők voltak. Elővételezték húsvéti misztériumának erejét. Hirdették és előkészítették azt, amit majd adni fog Egyházának, amikor minden beteljesedik. Krisztus életének misztériumai alapozzák meg mindazt, amit most Egyháza szolgái által a szentségekben kiszolgáltat, mert „ami Üdvözítőnkben látható volt, átment a szentségekbe”.28
1116. Az „erők, amelyek kimentek” a mindig élő és éltető Krisztus Testéből29 – azaz az ő testében, az Egyházban működő Szentlélek cselekményei –: a szentségek, „Isten nagy művei” az új és örök szövetségben.
II. Az Egyház szentségei
1117. Az Egyház a Lélek által, aki őt „bevezeti a teljes igazságba” (Jn 16,13), lassanként ismerte meg e Krisztustól kapott kincset, és határozta meg pontosabban „kiszolgáltatását”, hasonlóan ahhoz, ahogy Isten misztériumainak hűséges gondnokaként30 a Szentírás kánonja és a hit tanítása tekintetében tette. Így az Egyház az évszázadok folyamán fölismerte, hogy liturgikus ünneplései között van hét, melyek a szó sajátos értelmében az Úr által alapított szentségek.
Lábjegyzetek
- 24. Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 6.