I. Jézus
430. Jézus héberül azt jelenti, hogy ‘Isten megszabadít’. Az angyali üdvözletkor Gábor angyal adja neki a Jézus nevet, mely kifejezi, hogy ki ő és mi a küldetése.10 Mivel „senki nem bocsáthat meg bűnöket, egyedül Isten” (Mk 2,7), Jézusban, az ő emberré lett örök Fiában ő az, aki „meg fogja szabadítani népét bűneitől” (Mt 1,21). Így Jézusban Isten összefoglalja egész üdvözítő művét, melyet az emberért tesz.
431. Az üdvösség történetében Isten nem elégedett meg azzal, hogy Izraelt kiszabadította a szolgaság házából (MTörv 5,6), amikor kihozta a népet Egyiptomból. Izraelt a bűnétől is megszabadítja. Mivel a bűn mindig Isten megsértése,11 egyedül ő oldozhat föl alóla.12 Ezért Izrael – egyre jobban tudatára ébredve a bűn egyetemességének – másban nem kereshetett üdvösséget, csak a Megváltó Isten nevének segítségül hívásában.13
II. Krisztus
436. A Krisztus név a héber „fölkent” jelentésű „Messiás” szó görög fordításából ered. A Jézus név jelentése nem valósulna meg, ha nem teljesíti be tökéletesen azt az isteni küldetést, amit ez a név jelent. Izraelben ugyanis Isten nevében azokat kenték föl, akiket neki szenteltek a tőle származó küldetésre. Ez történt a királyok,25 a papok26 és olykor a próféták27 esetében. Ennek kellett történnie különösen is a Messiással, akit Isten fog küldeni, hogy véglegesen megalapítsa az ő országát.28 A Messiásnak az Úr Lelke által fölkentnek kellett lennie,29 mint királynak, s egyidejűleg papnak is,30 de úgy is mint prófétának.31 Jézus beteljesítette Izrael messiási reménységét a maga hármas, papi, prófétai és királyi feladatával.
Lábjegyzetek
31 Vö. Iz 61,1; Lk 4,16,21.
30 Vö. Zak 4,14; 6,13.